FTM

Újra kezdtem a blogot. Aki most jár itt először nem tudhatja, hogy három évig blogoltam egy másik portálon, majd áttértem ide, később az itt lepakolt karaktereket is eltüntettem. Úgy gondoltam már nincs szükségem a blogra, nem akarok mindent megosztani, vissza akarok lépni ebből a világból kicsit. Jó is volt, szép is volt, de most már nem tudom visszafojtani. Szerencsére ebben olvasóim is segítettek, sőt az ő hatásukra érlelődött meg a gondolat, hogy újra sorokba kéne öltenem az életem, hogy lehetnék újra a Masnilány, aki "ő nem vörösebb" -hallom egy koktélbárban, vagy lehetnék az, aki ha elkezd mesélni valamit a barátainak rászólnak, hogy: "olvastuk már a blogodban".

Nem tudom meddig leszek, szeretek hamar elillanni, ha úgy érzem nincs több mondandóm. Nem tudok azonosulni a rendezettel. Nem is akarok. Csak egy erkélyes kis lakást, Petrával egy mikrót, kisminkelni egyszer egy férfit, olyan embereket körém akiknek mondhatok igazat, mert elfogadják.