Sunday, 28 July 2013

HTILY

Legtöbbször olyan dolgokhoz tudunk ragaszkodni, ami már önmagunk számára is ellenszenves. Mindig is tudtam, hogy a gyűlölet erősebb, mint a szeretet. Hogy jobban emlékszünk azokra, akik húsunkig martak, mint akik a lelkünket simogatták. Ellentmondhatunk ennek az elméletnek, lehetnek kivételek, elmosódások, de mindig az erősebb nyer. Ellenne sok mindent nem lehet tenni: elengedni, átépíteni egy éltető dózisba a jelenbe. De semmikép sem megtörni alatta. Olyannyira felfogás kérdése, hogy először mindig agyban kell összepakolni, szelektálni, kipakolni a felesleget. 

Aztán eltelik néhány év, előadások százán vettél részt, hozzávetőleg ugyanennyi tanmesét hallgattál végig, de hiába. Csak egyszer nézel rossz irányba és már el is estél a macskaköveken, ott vagy védtelenül, sebes térdekkel, és a múlt nem engedi, hogy felkelj. Továbbra sem érthető mi húz oda, miért érzed szebbnek a gyötrődést, mitől izgalmasabb a tudatlanság, miért karmolod le újra és újra ugyanazt azt a sebet?

Két női típus létezik: az egyiknek elég a harmonikus boldogság, egy biztos társsal, a másiknak ez kevés, bármennyire szeretné, szeretni ezt az állapotot, félelmetes számára, kevés, néha sok, parttalan.




No comments:

Post a Comment